Az alapozó terápia lényege az idegrendszeri érés elősegítése. Az emberi idegrendszer egymásra épülő érési szakaszainak mozgásos megjelenései a kúszás, mászás, felülés, járás stb., ám ezekkel párhuzamosan és ezektől el nem választhatóan (mondhatni, az idegpályák bejárásával) fejlődnek ki az úgynevezett kognitív képességek és készségek: a figyelem, felfogás és emlékezet, azaz a tanulás alapvető készségei.
Gyakran előfordul, hogy a mozgásos érés valamelyik szakasza túl gyorsan vagy túl lassan zajlik le, vagy akár teljes egészében ki is marad. Ez az adott pillanatban ugyan nem tűnik nagy problémának, sőt a szülő talán észre sem veszi, ám pár évvel később, általában az iskolába kerülés környékén a mozgásfejlődés korábbi zavara iskolai részképesség-zavar formájában jelentkezhet: a gyerek nem tud az elvárt ideig és intenzitással figyelni; nem sikerülnek a betűk megformálásához szükséges finommotoros mozgások; nem megy a szám- és mennyiségfogalmak megértése; problémát okoz a tábláról másolás (másik síkban gondolkodás) stb.
Az alapozó terápiában az előbbiek mellett a beszédtechnika is fejlődik, hiszen maga a beszéd is az előbb leírt mozgásfejlődési sor része. Gyakori, hogy az óvodás korú gyerekek kiejtésén, beszédhangjainak megformálásán jól kivehető egyfajta éretlenség (pöszeség, selypítés). Mivel a terápiában az arcizmok „edzésére”, fejlesztésére is hangsúlyt fektetünk, az alapozó terápia az esetleg szükséges logopédiai munkát is segíti.
Mely esetben lehet ajánlott az alapozó terápia?
A fejlődés nehézségét vagy elakadását, ennélfogva a terápia szükségességét jelezheti, ha az alább felsorolt „tünetek” közül huzamosabb időn át és egyszerre minimum 3 megfigyelhető:
Óvodás korban a gyerek
- beszéde nehezen érthető, nem tudja kifejezni magát;
- nehezen érti a kérdéseket, utasításokat;
- nehezen mond el verseket, nem szívesen hallgat mesét;
- végig sem hallgatja a kéréseket;
- folyton elfelejti, mit kérnek tőle;
- hol az egyik, hol a másik kezében fogja a ceruzát;
- összetéveszti a bal és a jobb kezét;
- nem tud ollóval vágni, ügyetlen a keze;
- nem szívesen rajzol;
- beszédében hiányos, bizonytalan vagy zavaros az irányok, névutók (jobb- bal, föl-le, előtt, között stb.) használata;
- öltözködési gondokkal küzd, például a cipő felhúzása, a fűzés, a kötés, a gombolás súlyos nehézséget okoz;
- mozgásában ritmustalanság figyelhető meg (pl. az egyenletes ritmustaps is nehézséget okozhat);
- nagymozgásaiban koordinálatlan: ügyetlenség, felesleges kapkodások, labilitás (sokat esik a gyerek, kiejt a kezéből tárgyakat, fordítva nyúl a tárgyakért)
- rajzaiban feltűnő a testséma zavara vagy hiánya (pl.: fülből kinőtt karral ábrázolja az embert);
- nyugtalanul és/vagy keveset alszik;
- folyton izeg-mozog, nem tud egy helyben megülni, esetleg állandóan beszél;
- túl nyugodt, alig szólal meg;
- a tömeget lehetőség szerint kerüli, játszótéren nem játszik a többi gyerekkel, esetleg össze-vissza rohangál magában;
- csak a saját szabályai szerint hajlandó játszani, nem tud veszíteni;
- gyakran kap dührohamot, kiabál, földhöz vágja magát.
Kisiskolás korban a gyerek
- nem tudja sorban a napszakokat, hét napjait, hónapokat;
- nem képes leülni és feladatokat elvégezni;
- nem tud jegyzetelni, lényeget kiemelni;
- lemarad a jegyzetelésben, olvashatatlan az írása;
- tartós figyelemre nem képes, figyelme könnyen elterelhető;
- a dolgozatokban átugrik, kihagy feladatokat;
- mozgáskoordinációja nem életkorának megfelelő;
- gyakran elfelejti, hogy az előbb mit kértek tőle;
- nyugtalanság, dekoncentráltság, változó teljesítmény, fáradékonyság, önbizalomhiány, befelé fordulás, agresszió stb. figyelhető meg rajta.